Ráakadtam tegnap a Lifetilt honlapjára, nézegettem is egy kicsit. Egészen letaglózott, amit ott olvastam, pedig a téma kimondottan érdekes. 

Először is, láttam, hogy a szerző évekkel ezelőtt egy garázsbloggal indítottam, amelyből néhány év alatt ekkora gépezetet épített fel - ezt nem tudta volna megcsinálni kellő szakértelem, tudás, és rengeteg belefektetett munka nélkül. A legmélyebb respekt érte! A szerző szakértelme abból is látszik, hogy amit az edzésekről ír (helyes kivitelezés, gyakorlat- és súlyválasztás stb.) az meglehetősen magas szakmaiságról tesz tanúbizonyságot. Igaz, én anatómiából inkább az agyat és az idegrendszer tanultam, így nem vagyok valódi értője a témának, és a perspektívám is más ezáltal, de attól, hogy nem tudok tojást tojni, ugye. A szerző célja, hogy segítsen a nőknek valóra váltani az álmaikat, csinos és kívánatos testformát építeni, és ehhez minden szükséges segítséget meg is ad. Nem árulja a tudását horribilis összegekért, közzé teszi, amit a célhoz vezető útról tudni érdemes, nem kell érte brutális pénzeket fizetni. Ez barátságos gesztus, és - ahogy ő maga is leírta - nemhogy rosszat, hanem épp ellenkezőleg, jót tesz a bizniszének.

Mégsem volt jó érzés elolvasni a cikkeket. A szerzőnek van egy sajátos stílusa, világlátása, amit a legkevésbé sem rejt véka alá. Sőt, feltételezem, ebből épített énmárkát magának. A mondanivalója lényege egy mondatban: Akkor vagy jó nő, hogy x, y és z paramétereknek megfelelsz (testzsírszázalék, fenékforma, testarányok), különben "egy darab szar" vagy, aki nem méltó a "minőségi" férfiak figyelmére, és arra, hogy méltó társat találjon magának. Nem, nem sarkítok.  Az szerző világképe szerint az működteti a kapcsolatokat, a társadalmat és a kultúrát, hogy a férfiak szexet akarnak olyan nőkkel, akik csinosak, vonzóak - egy szűk tartomány paraméterei szerint. Ilyen nőkkel is jönnek kizárólagosan össze. Mindenki más, aki kívül esik ezen a körön, az egy darab "szar", és a legjobb, amit tehet, hogy igyekszik megfelelni ennek a képnek, ennek az ideálnak, különben mehet a picsába (a káromkodások az ő szavai, nem én egyszerűsítek). Ebben a szerepleosztásban az ő dolga annyi, hogy hozzásegítse a nőket ahhoz, hogy megvalósíthassák ezt az ideált - tehát, hogy ne legyenek szarok, és tudjanak minőségi férfit szerezni maguknak aki megteremti számukra a biztonságot, mert a nők számára ez kiemelkedően fontos. Elméletét, ha jól hámoztam ki a cikkekből, az evolúciós pszichológiával támasztja alá - legalábbis, azzal az evolúciós pszichológiával, amit egy színes magazinban lehet olvasni erről. 

Nem azon vekengek, hogy mennyire problematikus az, hogy valaki így gondolkozik. Nem is problematikus. Mindenkinek joga van úgy gondolkoznia az embertársairól, ahogyan csak jólesik neki. Leírni is joga van. Miért is ne?  Ez az ő dolga. Ami viszont igazán érdekes számomra, az az, hogy oly módon nyilatkozik a nőkről, ami sértő, lekezelő, tárgyasító és sarkos - és ezzel együtt legalább ötvenezren követik őt. Többségében nők. Az az igazán izgalmas kérdés, hogy miért követik őt nők tízezrei? Azért, mert az ő módszere az egyedül üdvözítő? Ezt nem gondolnám. Dunát lehetne rekeszteni az ilyen és hasonló tematikájú honlapokkal - és bár a Lifetilt, szakmaiságát tekintve, valóban kiemelkedő, nem az egyetlen. Nők tízezreinek segített lefogyni, akik hálából követik az oldalait? Bár így lenne. De nem vagyok biztos benne, hogy erről van szó. 

De akkor miről? Miért mondanak igent nők ilyen nagy számban arra, hogy egy férfi ilyen módon nyilatkozzon róluk? A testükről, az értékeikről, indirekt módon egyszerűen szarnak minősítve őket, ha nem felelnek meg annak a paraméterhalmaznak, amit az oldal képvisel? Miért jó ez nekik? Kaphatnak edzésre és diétára vonatkozó tanácsokat?  Ezeket másutt is megkaphatják, ahol az alázás és a body shaming nem járulékos kellék. Motivációt? Támogatást? Valóban ez motivál? Lehet, hogy motivál. Támogatást ad? Erről nem vagyok meggyőződve. Talán azért, mert nekem a támogatásról valami egész más elképzelésem van.

A motiváción sokat gondolkodtam egyébként. Elképzelhető-e, hogy egy nőt az motivál a változásra, hogy az arcába tolják: szar vagy? Én Instragramról leszedett képekkel támogatják ezt meg: látok, ők jók, méltóak a minőségi férfiak figyelmére, Te pedig, aki nem így nézel ki, szar vagy. Majd, ha jó csaj leszel, akkor. Az, hogy az Instás képek hány százaléka manipulált, s legtöbbünk a büdös életben nem fog így kinézni, sőt maguk a modellek sem néznek sokszor így ki, annyira triviális, hogy erre egy fél mondatnál többet nem akarok vesztegetni. Arra sem, hogy a "jó csaj" kategóriája talán picikét tágabb, mint amennyit az oldal szerzője megenged. Az érdekel, ha ez a fajta attitűd a nők egy része számára valóban motiváló, akkor miért az? 

Nem arról van-e szó, hogy oly módon válik motiválóvá az oldal, hogy néhány cikk elolvasása magas fokú önutálatot gerjeszt a nőkben saját testük iránt? Azonosulnak a cikk írójának véleményével, elkezdik az ő szemével látni magukat, s akkor nagy valószínűséggel azt is észreveszik, hogy (még) nem felelnek meg tökéletesen az általa megrajzolt ideálnak. Az önutálat, az önmagukkal való elégedetlenség pedig valóban óriási motiváló erő tud lenni. Hegyeket és hájakat is megmozgathat akár.

Azonban egészséges viszonyulás-e ez önmagunkhoz? A saját testünkhöz? Biztosan ez a megfelelő attitűd? Megfelelni egy ideálképnek, kikerülni a "szar" kategóriából? Ha valakinek sikerül is - és szívből kívánom, hogy sikerüljön - vajon ez valódi megnyugvással, elégedettséggel tölti el? Végre nem vagyok szar! De jó! Megdolgoztam érte, megérdemlem, hogy ne legyek szar! Hogy jó legyek! 

Hosszún távon éppen nem az önutálat, az önleértékelés, a saját testünktől való elidegenedés a betegítő? Vajon az önmagunk iránt érzett feltétel nélküli barátságosság (talán ez a legjobb fordítása az unconditional self acceptance-nek, de a feltétel nélküli önelfogadás sem rossz) nem egy egészségesebb, támogatóbb, gyógyítóbb attitűd? Azt is szívből kívánom, hogy ennek a megérzését is minél többen megtapasztalják. Azt az érzést, hogy nincs velük semmi baj. Hogy nem kell "dolgozni" azért, hogy megfelelőek legyenek. Hogy úgy jók, ahogy vannak. Mindazzal együtt, hogy van, amin érdemes változtatni. De nem azért, hogy ne legyünk szarok. Hogy nekünk jobb, még jobb legyen. Hogy ne az önutálat, az önelnemfogadás legyen a változás iránti motiváció alapja. Ne az, hogy végre ne legyek szar! 

Addig pedig marad az, hogy az oldal szerzője minden ellenvéleményt úgy könyvel el, hogy azt a "baszatlan feminista picsák" mondják csupán. De ez megint csak az ő dolga, nem az enyém.