Eredetileg nem ezzel akartam folytatni a bejegyzések sorát, de az élet másképp hozta: hét elején lenyomott az influenza, én pedig 39 fokos lázzal nyomtam az ágyat. Immáron másodszor a szezonban - alig két hete, hogy az előzőből kilábaltam.
Én pedig mélységesen hiszek abban, hogy a legtöbb testi betegségnek van lelki oka. (A mérgezés, baleset stb. értelemszerű kivételével.) Amikor először kaptam el, még betudtam annak, hogy járvány van, beleestem a szórásba, nem kell emögött nagy lelki mélységeket keresni. De amikor második körben olyan rosszul lettem, hogy két napig felkelni sem tudtam a láztól - nos, akkor már igencsak alaposan elkezdtem törni a fejem, mit üzen ez nekem. Jobb dolgom nem is volt, vagy aludtam, vagy a plafont néztem, mert annyi erőm sem volt, hogy felkönyököljek olvasni.
Testi tünetek lelki oka témakörben két személyes kedvencem van. Rüdiger Dahlke verhetetlen bajnok. A német orvos és pszichoterapeuta könyveiben porosz precizitással végigveszi az egyes testrészek, testtájak szimbolikáját, és a maga közérthető, ám kendőzetlenül őszinte modorában leírja, melyik betegség milyen lelki tartalmakra világít rá. Nekem mindig bejött - bármikor, amikor hajlandó voltam valóban őszinte lenni magamhoz, és megvizsgálni, mi van a lelkem legmélyén. Dahlke minden írását minden körülmények között nagy szeretettel ajánlom.

A másik kedvencem Dr. Buda László: Mit üzen a tested? c. könyve. Meg sem próbálom tagadni, elfogult vagyok. Lacit személyesen ismerem, hisz nála tanultam meg a SzomatoDrámát, s most hozzá járok szupervízióba. Fantasztikus terapeuta, nagyszerű ember, remek tanító. De a könyvet akkor olvastam, amikor nem ismertem még Lacit, és így is lenyűgözött. Így, amikor ajánlom, mégiscsak elfogulatlannak gondolom magam. (És százalékot sem kapok az ajánlásért Lacitól.)

Miért ajánlom szeretettel ezt a könyvet? Mert egy orvos ír arról, hogy a testünk tükrözi az érzelmeinket, konfliktusainkat, lelkünk egyfajta térképe. Hű tünete és tükre annak, mi van a lelkünk legmélyén. Amit a tudatunkból kiszorítunk, sokszor jelenik meg valamilyen tünet formájában a testben. Ahhoz, hogy valóban meg tudjunk gyógyulni (ne csak a tüneteinktől szabaduljunk meg időre-órára), érdemes hallgatnunk testünk jelzéseire. A mélyére kell látnunk annak, az adott betegség milyen mondanivalót hordoz számunkra. Nem elég megérteni az üzenetet: valamit kezdenünk is kell vele! Dr. Buda László olyan hiteles és működő alternatívát kínál, melynek segítségével képesek lehetnünk meggyógyítani saját magunkat. Pszichiáterként és pszichoterapeutaként számtalan esetet felsorol, mégsem ettől igazán meggyőző. Hanem attól a szeretettől, erőtől, hitelességtől és alázattól, ahogyan ír! Természetesen sosem állítja azt, hogy nincs szükség orvosi beavatkozásra. Arra szükség van, hiszen életet menthet, s bizonyos esetekben megkerülhetetlen. De még az elkerülhetetlen esetekben is érdemes átgondolni, mit üzen számomra az a tünet. Hiszen, ha továbbra is ugyanúgy működöm - a tünet más formában talán, de vissza fog térni.

Az egyik szemináriumán Laci azt mondta, álma egy olyan kórház, ahol a betegfelvétel után a betegtől megkérdezik, gondolkodott-e már azon, miért is alakult ki ez a betegsége, Ha esetleg nem, akkor tessék befáradni balra a második ajtón, ott talál képzett segítőket, akik az ellátás részeként szívesen foglalkoznak Önnel ebben a témában. Mert az egy dolog, hogy most eltávolítjuk azt a kinövést/fekélyt/szervrészt stb. - de ha nem értette meg, nem dolgozta fel a mögötte húzódó lelki elakadást, akkor hamarosan újabb tünet ütheti fel a fejét. Persze, kevesen járnának ebbe a kórházba. Mert ez a gondolkodás preventíve is működik.
Nos, én szívből kívánom, hogy egyszer majd sok ilyen kórház legyen.