Olvastam egy cikket reggel az indexen a homeopátiáról. Nem szoktam cikkekkel vitatkozni, mert nekem teljesen rendben van, ki mit gondol, mi szerint él, ráadásul hótt mindegy is. Most mégis megmozgatott valamit bennem, és mivel a reggeli kávé és könnyed kis edzés végére sem múlt el, ráadásul esik, így a szabadtéri sétának lőttek, hát akkor megírom.

A cikkben az írja a szerző, hogy az ausztrál Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatási Tanács (NHMRC) jutott arra a megállapításra, hogy a homeopátia nem több, mint placebó, miután elvégezték 1800, a homeopátia hatásait vizsgáló tanulmány metaanalízisét. Kicsit tovább olvasva kiderül aztán, hogy az ausztrál tudósok rájöttek, 1800-ból 1575 az 225, ugyanis végül ennyi tanulmányt tudtak metaelemzés alá vonni, a többi erre nem volt alkalmas. Rendben. A vizsgálatok nem erősítették meg azt a nullhipotézist, hogy nincs különbség hatásukat tekintve a homeopátiás szerek és a hagyományos gyógyszerek között. Persze, a cikk ezt nem így írja, de az nem a szerző hibája, viszont egy metanalízisnél csakis ez lehet korrekt statisztikai nullhipotézis. A cikk úgy fogalmaz, hogy az eredmények nem erősítették meg azt a nézetet, miszerint a homeopátiás szerek ugyanolyan hatásosak, mint az ugyanarra a betegségre kifejlesztett hagyományos gyógyszer. Viszont szerintem egyetlen homepata orvos sem álltotta soha az életben, hogy a homeós szerek ugyanolyan hatásosak lennének, mint a gyógyszerek, vagy, a statisztika nyelvén megfogalmazva, hogy nincs különbség a homeo- és az allopátiás szerek között. De hát már hogy a fenébe ne lenne?! Engedjük meg most, csakis mint elvi feltételezést, hogy a homeopátiás szerek hatnak, hatást gyakorolnak, mondjuk most, hogy csak a testre, mert az könnyebb kontroll alatt tartani, mint mindenféle lelki folyamatokat. Teljesen más a hatásmechanizmusuk, mint egy gyógyszernek! Vegyünk egy rém triviális példát: a fejfájást. Fáj a fejem, bepattintok egy gyógyszert, és nagyjából fél óra múlva elmúlik. Beveszek rá valami homeós szert - és (érzésre) nem történik semmi! Először is, a homeopátiás szereket huzamosabb ideig kell szedni ahhoz, hogy egyáltalán, bármilyen hatást észlelhessünk. Másrészt, ha kicsit is tisztában vagyunk a homeopátia (feltételezett?) működési elvével, annál inkább tudjuk, hogy gyakran, amikor elkezdenünk alkalmazni egy homeopátiás szert, akkor a tünetek átmeneti rosszabbodása következik be (ezt primer rosszabbodásnak hívja a szakirodalom), majd pedig a javulás.

Nem akarok kampányolni a homeopátia mellett. Ezért inkább két saját példát hozok, amikor működött, de nekem továbbra is oké, ha valaki ellene van az egésznek. Az egyik, hogy én jelenleg alkati szert szedek. amely a homeopátiás elv szerint úgymond finomhangolja a testet és a lelket, segít beállítani egy egyensúlyi állapotot. Valójában persze most kevés lenne ha azt állítanám, hogy azóta jobban érzem magam, hiszen nem tudok önmagamból létrehozni egy kontrollcsoportot, aki nem szedi az alkati szert, és ily módon láthatóvá tenni a változást. A férjem viszont három éve a pszoriázisával keresett fel egy homeopata orvost, miután megunta, hogy évek óta szteroidos kenőccsel kezeli magát. Felírt neki vagy három szert, amit az uram lelkesen szedni kezdett. Pár nap múlva mindene belobbant, a tünetei látványosan rosszabbodni kezdtek. Ő erre nem volt felkészülve, mert az orvos nem tájékoztatta erről. Tőlem kérdezte, mi ez az egész, én meg már korábban utánaolvastam a témának, megnyugtattam, ez a primer rosszabbaodás, most nem szabad abbahagyni, eztán majd jobb lesz. Így is történt. Néhány hét alatt rendeződött a férjem bőre, teljesen tünetmentes, a szteroidkenőcsöt pedig elfelejtette.
Bennem az merült fel, ha a homeopátia valóban placebó - ami ugye, leegyszerűsítve úgy hat, hogy elhiszem, hogy meggyógyulok, aztán tényleg - akkor hogyan jöhetett képbe a primer rosszabbodás, amiről a férjem még csak nem is tudott? Az agy képes arra, hogy valamiről elhiggye, hogy működik, és aztán beindítja a test öngyógyító mechanizmusokat. De vajon arra is, hogy először direkt rosszabbodást produkáljon, majd utána javulást? Ezzel úgy vagyok, hogy a székely bácsi a Csillagok háborúja után, hogy én bizony ezt el nem hiszem.

Azt gondolom, bárki, aki beteg, keressen fel egy orvost, s kövesse az útmutatásait. Viszont látok egy veszélyt abban, ha mindenre, ami nem a gyógyszeripar terméke, nemet mondunk. Ha a komplementer medicina minden elemét kirostáljuk mint kuruzslást, félő, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük. Ráadásul, azt figyeltem meg, minél több alternatív gyógymódról "bizonyítja be" az orvostudomány, hogy hatástalan, annál inkább felerősödik egy ellentett-tendencia (mint a társadalmi folyamatoknál általában), egyre többen kezdenek vakon hinni bármiben, ami nem fehér köpenyben érkezik, és teret nyerhetnek azok a szólamok, hogy napi egy citrom gyógyítja a rákot, az energiaspirál meg a derékfájást vagy az amnéziát, elfelejtettem.