Mindig is érdekelt, ki miért, hogyan, mitől lesz sikeres. Kell hozzá tehetség, ez kétségkívül igaz. De mi kell még? Mi a sikeres élet receptje? Mit lehet eltanulni, ellesni, integrálni a magunk számára? Egy szóval, mi a siker titka?*
Tapasztalataim  és tanulmányaim során két összetevő elengedhetetlensége kezd kikristályosodni előttem. Mi kell hát a sikerhez?

1. Higgy magadban.

2. Csináld.

Ennyi. Egyszerűbb, mint egy palacsinta bekeverése, egy rántotta felverése, éa mégis, Michelin-csillagos művészet, ha ragaszkodom az ételek témaköréből vett metaforákhoz. Lássuk akkor az elkészítés módját:

1.

Mert mit is jelent az, hogy hiszel magadban? Nos, semmiképpen sem azt, hogy reggelente szászor elmantrázod a tükörképednek, fogmosás közben, mert valami ezo-spiri kisiparos önsegítő könyvében ezt olvastad. Ezek az önsegítő könyvek valójában a szerzőjüket segítik meg. Könnyű siker ígérete, magas eladási példányszám - nekik ennyi kell a sikerhez. De mi kell nekünk, akik időnként kétségeinkbe zuhanunk, időnként magasan szárnyalunk, mert a lelkünk mélyén érezzük, hogy van valami, amiben tehetségesek vagyunk, és jó volna kibontakoztatni azt?

Miért nem hiszünk magunkban? Ennek ezeregy oka lehet. Gyermekkorban keveset vagy nem számunkra megfelelő minőségben figyeltek ránk. Vagy volt egy felmenőnk, aki nem tudta kifutni magát, s most szolidaritásból mi magunk szabotáljuk el a sorsunkat. Vagy van egy Önszabotázs munkacímre hallgató sorskönyvünk, stb. stb. Attól függően, melyik módszerrel, terápiával, elképzelésrendszerrel tudunk azonosulni. De nem is az ok most a lényeg. Hanem, hogy bár a tudatunk teljes mértékig és száz százalékig hisz abban ez emberben, akik mi vagyunk - a tudattalan vagy nem tudatos (a kettő nem ugyanaz) részünk közben valami egészen mást csinál. És újabban már pszichológiai kísérletek is bizonyítják, hogy az akarás önmagában édeskevés. Akarhatunk mi inunk szakadtáig hinni magunkban, mégsem szaladunk vele messzire. Vagy lehet egy már tudatosságba emelt kisebbrendűségi érzésünk, ami megakadályoz - és ez sem éppen a siker receptje. Szóval, érjük el, hogy ne csak agyunk kognitív folyamatokért felelős része higgyen bennünk! Ha egyedül ezzel nem tudunk megküzdeni, akkor nagyon is érdemes segítséget kérni - ki-ki abban, amiben és akiben bízni tud. Keressük meg az esetleges önszabotázsunk forrását, dolgozzuk meg és vessünk véget neki. Nem győzöm hangsúlyozni, ezt sajnos legtöbbször nem lehet izomból, akarásból, elhatározásból, mert köze nincs a tudatosan megélt tartalmainkhoz. A pozitív gondolkodás ehhez általában kevés lesz.

2.

Ez látszatra homlokegyenest ellentmond az előzőekben leírtaknak. Anélkül, hogy azon gondolkoznál, vajon eléggé hiszel-e magadban, vajon belátható-e a siker a terved végén - egyszerűen kezd el csinálni. Napra nap, rendületlenül, nem töprengve azon, mi lesz ebből az egészből. Apránként, kövenként hordd el a hegyet, és közben ne gondolj azzal, hogy ez egy hatalmas nagy hegy, te pedig kicsi és gyenge vagy. Dolgozz kifulladásig. Minden nap. Menetelj előre. A sportoló sem méricskéli nap mint nap, hogy mennyit fejlődött, hanem követ egy edzéstervet, amelynek eredménye és hozadéka az egyre jobb teljesítmény.

Miért kevés önmagában a hitünk? Hadd idézzem Szendi Gábort. "(a hit) ...érzelmi hozzáállás, és gyorsan elszállhat, ha nem társul hozzá gyors siker". A helyes hozzáállás az, hogy minden nap haladunk egy kicsikét. Szendi gyakran idézi egyik kedvenc regényhősét, Edmond Dantès-t, aki nem tudta volna éveken át fúrni a falat If várában, ha közben azon töpreng, vajon szabad-e hinnie vállalkozása sikerében és önnön képességeiben. Csak csinálta és kész. A végeredményt a számomra is nagyon kedves könyvből, a Monte Christo grófjából tudjuk. Szendi másik javaslata pedig az, hogy "Viselkedj úgy, amilyen lenni szeretnél!". Naponta ismételgethető apró lépéseket gond nélkül meg tudunk tenni. Egy icipicit mindig tudunk másként cselekedni, de akár másként viselkedni is. Így szép lassan mi magunk kondicionáljuk magunkat a sikerre. Könyvet akarsz írni? Írj minden nap harminc percet! Maratont akarsz futni? Edzz minden nap (öö, pihenőnapokkal, persze). Magabiztos akarsz lenni? Keress minden nap egy szorongató helyzetet, és nézz vele szembe! Fel akarsz jutni a csúcsra? Mászd minden nap a hegyet, vagy szeretkezz minden este!

Egyszóval: higgy magadban, és azokon a napokon, amikor ez nem megy, vagy nehéz, akkor csináld hit nélkül. Nekem ez segít. És sokakat ismerek, akiknek szintén. Találkozunk a csúcson!

*Siker alatt én azt értem, ha valaki élvezi, amit csinál, kiteljesedettnek érzi magát benne, és esetleg még ebből is él. De ez utóbbi nem feltétlenül követelmény.

(Szendi Gábort Párbajok nélkül című, 2013-ban a Jaffa Kiadónál megjelent könyvéből idéztem.)