Íme, egy másik, általam kívül-belül jól ismert módszer. Valóban jól ismerem, hiszen magam is megtanultam, sikerrel alkalmazom a csoportjaimban. Több száz felállítást láttam már, és jó néhányat vezettem is. Ezek alapján osztom meg a tapasztalataimat, terveim szerint több bejegyzésben.

A teljesség kedvéért nem hallgathatom el, hogy ma a pszichológiában a családállítás megítélése eléggé vitatott. Sokan sarlatánságnak tartják, a családállítókat kóklereknek, a műfajt pedig károsnak. Hogy ez miért van most így, ennek többféle oka van. Véleményem szerint a pszichológia bizalmatlansága abból fakad, hogy ez még nem egy bemért, vizsgálatokkal és statisztikákkal alátámasztott módszer. Hatékonysága jobbára csakis az empírián alapul, ami ugyan remek kiindulópont, de még nem avatja terápiás módszerré. A másik ok megítélésem szerint az, hogy sajnos sok a képzetlen családállító. Ma Magyarországon ez a műfaj semmilyen módon nincsen jogilag szabályozva; kis túlzással az lehet családállító, aki annak nevezi magát. El lehet képzelni, hogy ez milyen nagymértékben rontja az amúgy is vitatott helyzetű családállítást a pszichológia szakmai berkein belül. Reményeim szerint ez az állapot hamarosan változni fog. De addig is, lássuk a családállítást!

Sokszor van úgy, hogy a nehézségeket, problémákat, elakadásokat nem mindig lehet csak a saját életeseményeink alapján megérteni. Úgy tapasztaljuk, hogy a sorsunk elválaszthatatlan a saját családunk tagjainak sorsától.

Bert Hellinger a múlt század ’80-as éveiben kezdte el kidolgozni a családállítás módszerét (szó szerinti fordításban családfelállítás, a német Familienaufstellung szóból, sokszor így találkozhatunk vele). Hellinger teológiát, filozófiát és pszichológiát tanult, egy katolikus misszionárius rend tagjaként évekig Dél-Afrikában dolgozott a zuluknál. Itt figyelte meg, hogy a természeti népeknél milyen nagy jelentősége és gyógyító ereje van az ősök tiszteletének. Hazatérvén a hipnózis, a tranzakció-analízis, a pszichoanalízis és a családterápia módszereit saját megfigyeléseivel ötvözve alkotta meg a családfelállítás módszerét, mely a ’90-es években Németországban, 2000-től pedig világszerte futótűzként terjedt el. Ma is az egyik legdinamikusabban fejlődő módszer, melyet művelői folyamatosan új utakat keresve tesznek egyre szélesebb körben alkalmazhatóvá.

A család egy zárt rendszer. Ez azt jelenti, hogy bejárat van, kijárat nincs. Aki egyszer egy családba beleszületett, soha semmilyen módon ki nem kerülhet abból. A család tagjai egymással valamilyen módon kölcsönhatásban állnak. A háttérben van egy szabályrendszer, amely a családot működteti. Ezeket Hellinger a szeretet rendjeinek nevezi, magyarra törvényekként fordították őket. Az állítások során azt vizsgáljuk, melyik törvény sérül. Fontos hangsúlyozni, hogy a családtagok a törvényeket mindig szeretetből, lojalitásból, hűségből sértik meg, sosem bosszúvágyból vagy ártani akarásból.
A családállítás az okozatból indul ki: ha valaki vagy valakik törvényt sért(enek), akkor működési hiba kezd kialakulni. Ebből a működési hibából indul ki az állítás (a témahozó életében valami hiányzik, nem jól működik, nehézséget okoz stb.), és azt vizsgálja, hogy melyik törvény sérült.
Ezek a törvények és törvénysértések tudattalanul működnek, az esetek legnagyobb részében nem vagyunk tudatában, mi zajlik a lelkünkben, és a családi rendszerünkben. Egy felállítás ezt tudja megmutatni, és éppen ebben rejlik egyik legnagyobb ereje is: megmutatja azt, ami van. Az igazság pedig önmagában gyógyít. Hát még, ha elvisszük az állítást egészen oldásig!

Az egyik következő bejegyzésben a családban működő alaptörvényeket vesszük sorra. Addig is, ha van kedved, egy pohár borral a kezedben, a kanapán hátradőlve gondold át, hogyan is vagy te a családoddal. A származásival, és ha van, a jelenlegivel. Érdekes felismerésekre juthatsz.