Avagy mit jelent számomra, milyen értelemben használom ezt a szót. 
- Ó. ismerem én magam! Mi a fenének kellene nekem önismeretbe járni? Pláne még fizetni is érte?! Magamnál jobban senki sem ismer engem! - hányszor, de hányszor hallottam ezt már. És valóban, egyetlen pillanatig sem gondolom, hogy bárkinek is önismeretbe kell járnia. Azt viszont nagyon is gondolom, hogy érdemes.
Az önismeret nem csupán annyi, hogy tudunk egy csomó tényszerű dolgot magunkról: mi a kedvenc ételünk, zenénk, színünk, mi a hobbink és mi volt a jelünk az óvodában. Ez énkép, az önmagunkról alkotott képünk (a kognitív énsémánk), de még korántsem önismeret. Az önismeret ott kezdődik, amikor tisztában vagyunk az érzéseinkkel, a személyiségünk árnyoldalaival, jellemző működésünkkel és viselkedési mintázatainkkal. És mindezt képesek vagyunk önmagunk előtt felvállalni, azaz a lehető legkevésbé csapni be magunkat. Mert amíg arról van szó, hogy szép, szeretetteljes és pozitív érzéseink, gondolataink vannak, addig büszkén megveregetjük a saját vállunkat, lám, milyen remek emberek is vagyunk! De mi a helyzet a nehéz érzésekkel, az elkeserítő gondolatokkal, a szégyennel, a szorongással, a szomorúsággal, a haraggal? Elfogadjuk ezeket az érzéseket is? Tudjuk magunkról, hogy időnként így érzünk és fel merjük vállalni, vagy - ha észrevesszük egyáltalán - gyorsan eltereljük a figyelmünket, elnyomjuk ezeket az érzéseket? Az önismeret pontosan itt kezdődik. Amikor már nem akarjuk többé minden erőnkkel elnyomni a nehéz érzéseinket, hanem megállunk és elkezdjük figyelni őket. A következő lépcső, amikor feltesszük magunknak a kérdést: miért van ez így? Miért van bennünk ennyi szégyen/szorongás/fájdalom (a sor tetszőlegesen folytatható). Honnan jön? A harmadik pedig az, amikor elindulunk és megkeressük, tudunk-e ezen változtatni? S ha igen - hogyan? 
Ekkor lépünk az önismeret útjára. 
Ez a világ legizgalmasabb utazása. Izgalmasabb, mint egy párizsi hosszú hétvége a szerelmünkkel, hitelkártyája PIN-kódjának birtokában. 
Már csak azért is, mert a másokhoz való kapcsolódáshoz, a mély intimitáshoz is ezen keresztül vezet az út. Érdemes megtenni az első lépést.