Következzenek a már ígért alaptörvények, melyeket Hellinger a szeretet rendjeinek nevez.

1. generációs sorrend: aki előbb érkezett a családi rendszerbe, bizonyos előjogokkal bír azokhoz képest, akik később érkeztek. Ez csupán annyit jelent, hogy sorsába a később érkezők nem szólhatnak bele. (Vö. létrafokok. Minél hamarabb született valaki, annál magasabb létrafokon áll. Alulról felfelé segíteni nem lehet.)

1/a a hely törvénye: az előzőekből következik. A családban mindenkinek megvan a maga számára adott és kijelölt helye, és mindenki csak azon a helyen lehet boldog, élhet jó minőségű életet, ahova született.

2. az odatartozás joga: Mindenkit, aki a családi rendszerhez tartozik, azt oda tartozónak kell elismerni. Ki tartozik a családhoz? Hellinger szerint a vér szerinti családtagok; az elvetélt vagy elabortált gyermekek; a szülők, nagyszülők stb. előző fontos kapcsolatai (az ún. helycsinálók); és mindenki, aki egy családtag sorsában élet-halál kérdésében döntött (pl. tettes-áldozat témakör)

Gyakran megesik, hogy a későbbi generáció egyik tagja megismétli az előző generációból valakinek a nehéz sorsát. Ez az ismétlési kényszer, amely akkor is működik, ha az illető még csak nem is ismerte a nehéz sorsú családtagot. Ma már azt gondoljuk, nem egy az egyben sorsátvételről van szó, hanem az illető lojalitásból hasonló eszközöket használ, mint a nehéz sorsú családtag, lemodellez egy helyzetet, ám ez még nem a megoldás. Természetesen ezek szintén tudattalanul működnek; ezért a családállítás sohasem az okból indul ki, hanem az okozatból, s onnan vezeti vissza, hol lehet a rendszerben a működési hiba.

3. adok-kapok egyensúlya: azonos generációs szinten (pl. párkapcsolat, baráti kapcsolat) akkor működhet jól a kapcsolat, ha az adok és a kapok hosszú távon kiegyenlítődik. Kivétel ez alól szülőés a gyerek kapcsolata: ott a szülő ad, a gyerek elfogad, hiszen szülő-gyerek kapcsolatban elsősorban az életről van szó: azt tudja a gyermek elfogadni és továbbadni.

Legközelebb a képviseleti érzékeléssel folytatjuk, valamint azzal, hogy kell elképzelni egy családállítást.